Paolo Genovese olasz rendező zseniális alapötlete tíz évvel ezelőtt hódította meg a világot: egy asztaltársaság, hét telefon és a könyörtelen őszinteség játéka. Bár a felvetés ártatlan szórakozásnak indul, a pittyenő értesítések nyomán a bizalom repedezni kezd, és a barátságok alapjaiban rendülnek meg.
A legjobb csillagzat alatt
Cseke Péter, a darab rendezője elárulta, hogy a film nagy hatással volt rá, és régóta tervezte a kecskeméti adaptációt, amihez most jött el a megfelelő pillanat. „Mindig vártuk, hogy olyan szereposztást tudjunk összeállítani, ami a legmegfelelőbb a társulatunknak. Nagyon régóta akartam a színház nyelvén beszélni erről a történetről, ami sokakat megérint. Tökéletesen illeszkedik ahhoz a célunkhoz, hogy fontos kérdéseket tegyünk fel a teátrum falai közt. Ha nem is tudjuk mindenre a választ, de legalább egy tükröt tartunk a nézők elé, és megmutatjuk, hogy van döntési lehetőségük” – fogalmazott a rendező.
Mobilba zárt sorsok
A darab egyik legaktuálisabb felvetése, hogy mennyire vált életünk részévé a technológia. Ma már nemcsak a hívásaink, de a teljes privát szféránk egyetlen készülékbe sűrűsödik.
„Gyakorlatilag a telefonunkban, ebben a dobozban van az életünk. Minden itt van: az üzeneteink, a levelezésünk, a fényképeink, a pénzügyeink, a lokátorunk. Még azt is látjuk rajta, hogy a kutyánk éppen melyik szobában van. Ha annyira ismerjük egymást, mint a darabban a négy régi barát, akkor elvileg nincs titkunk egymás előtt. De vajon valóban így van?” – veti fel a kérdést Cseke Péter.
A darabban éppen ebből születik meg az ötlet: a vacsora ideje alatt a baráti társaság tagjai vagy zsebre teszik a mobiljaikat, és jól érzik magunkat anélkül, hogy a képernyőre pillantanának, vagy kiteszik az asztalra a telefonokat, és onnantól kezdve minden üzenetet és hívást megosztanak egymással. Vajon melyik út a jobb: maradni ugyanúgy, ahogy eddig éltünk, kisebb-nagyobb titkokat rejtegetve, vagy elindulni egy új úton? A darab rávilágít arra is, hogy két ember mennyi kimondott és kimondatlan kompromisszumot hoz meg egy párkapcsolatban.
A rendező szerint a történet mélyén a boldogságkeresés áll. „Sokan hajszolják a boldogságot, és nem veszik észre, hogy ott van mellettük. A Teremtő megajándékozott bennünket a lelkiismerettel, ami nem hagy nyugodni, ha tévútra lépünk. Az embernek el kell döntenie: akar-e tovább a kacskaringós úton járni, vagy inkább az egyensúlyt választja.”
Mint egy héttagú zenekar
A próbafolyamat nemcsak a nézőknek, de a színészeknek is mély önismereti utazás volt. Cseke Péter elárulta, a hathetes munka során egy rendkívül szoros egység kovácsolódott össze.
„Egy egészen különleges próbafolyamaton vagyunk túl. Olyan hat hetet tölthettem velük együtt, ami ritkaság. Nagyon sokat tanultam ezalatt az időszak alatt. Boldog vagyok, hogy mindenkinél megtaláltam azt a kulcsot, amivel segíteni tudtam őket abban, hogy minél mélyebbre tudjanak menni ebben a történetben. Olyanok voltak, mint egy igazán jó, héttagú zenekar, ahol nagyon figyelnek egymásra, mindenkinek van szólója, de közösen alkotják meg a művet. Vagy mint egy légtornász csapat: olyan biztonságban vannak együtt, hogy ha bárki hibázik, a többiek azonnal utána nyúlnak.”
A Teljesen idegenekben Hajdú Melinda, Orth Péter, Adorjáni Bálint / Kovács Lehel, Märcz Fruzsina, Venczli Zóra, Lakatos Máté és Konfár Erik lép színpadra. A telefonhívások hangjaiként pedig a színház további jeles művészei – köztük Cseke Péter, Koltai-Nagy Balázs, Szabó Dorottya, Mechle Christian, Vajda Boróka, Pál Attila, Garamvári Ádám és maga a dramaturg, Szabó Borbála – is közreműködnek.
A látványvilágot Kovács Yvette Alida díszlettervező és Gyarmati Dóra jelmeztervező álmodta meg, akik modern, harmonikus keretet adtak a feszült drámának.
Hazai környezet, kecskeméti kikacsintás
Bár az alapmű olasz, a kecskeméti előadás közelebb hozza a történetet hozzánk. Cseke Péter és Szabó Borbála dramaturg a darabot hazai környezetbe helyezte, magyar nevekkel, sőt, egy-egy pillanatra még Kecskemét is megjelenik a dialógusokban. Egy bátor dramaturgiai döntésnek köszönhetően pedig az előadás vége is tartogat meglepetést. „Bori nagyszerű ötlete nyomán született egy alternatív befejezés, amiben valóban fel tudjuk mutatni a nézőnek: előttük áll a lehetőség, hogy melyik utat választják.”
Az előadás után garantáltan senki sem távozik közömbösen. Ahogy a rendező fogalmazott: „Ha valaki nem is talál párhuzamot a saját életével, biztosan ráismer majd a szomszédjára, az unokatestvérére vagy éppen a barátjára.”
Az előadás a jogtulajdonos és a Hofra Színházi és Irodalmi Ügynökség (www.hofra.hu) között létrejött megállapodás alapján jött létre.
