Egy Tourette-szindrómás, egy vizuális agnóziás, egy afáziás beteg és egy aspergeres férfi áll a középpontjában a Nézőművészeti Kft. Kalap című darabjának. Az előadásnak köszönhetően olyan élethelyzetekbe csöppenhettek bele a fiatalok, amiről kevés szó esik, amivel talán sosem találkoztak korábban.
A darab rendezőjének és dramaturgjának, Gyulay Eszternek régóta a kedvencei közé tartozik Oliver Sacks brit származású ideggyógyász-professzor A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét című könyve. Ez a kötet lett az előadás kiindulópontja. Négy színművész segítségével olyan élethelyzeteket, olyan állapotokat mutatnak meg a darabban, amiket alig vagy szinte egyáltalán nem ismerünk, éppen ezért azt sem tudjuk, hogyan reagáljunk rá.
A Tourette-szindrómás nőt Nagy Dóra jeleníti meg, a vizuális agnóziával küzdő férfit Fehér Dániel alakítja, Jaskó Bálint egy afáziás beteg bőrébe bújik, Kovács Krisztián révén pedig egy aspergeres mindennapjaiba pillanthatunk be. Miközben nagyon sok humoros szituáción nevethetünk az előadás során, bizony gyakran elszorul a szívünk.
„Az én szememben utazók ők, akik fantasztikus világokat tárnak föl- olyan világokat, amelyekről máskülönben, tudomásunk vagy elképzelésünk sem lenne. Ezért érzem úgy, hogy van valami meseszerű az életükben és az utazásaikban” – így fogalmazott Oliver Sacks, akinek meghökkentő orvosi esettörténeteiben a hangsúly nem a betegségek leírásán van. Sokkal inkább a fogyatékosságaival küszködő ember belső világa áll műveinek középpontjában.
Az előadás egy beszélgetéssel folytatódott, ahol a színművészekhez csatlakozott Csépke Bernadett Nadin, aki közvetlenül érintett az előadást feszegető témákban, ugyanis autista animációsfilm-rendező és képzőművész. Állapotára nagyon sokára derült fény, 22 éves volt, amikor megkapta a diagnózist. Azóta igyekszik láthatóvá tenni a nyilvánosságban az autistákat. Most a negyedik diplomájára készül, pszichológia szakos hallgató.
Nadin kiemelte, hogy ma minden 36. ember autista a világon, éppen ezért nagy esély van rá, hogy minden iskolai osztályban van egy olyan diák, aki hozzá hasonló. Mesélt a gyerekkoráról, felidézte azt a pillanatot, amikor az iskolapszichológus csak annyit mondott rá, hogy nagyon furcsa. Bepillanthattunk a mindennapjaiba, elmondta, hogy milyen nehézségekkel küzd, ami másoknak csupán rutinfeladat. Személyes története által a diákokhoz közelebb kerülhetett az autisták különleges világa, és megérthették, hogyan tudnak közeledni azok felé, akik valamilyen idegrendszeri betegséggel küzdenek.
