Vannak találkozások, amelyekről csak utólag derül ki, hogy milyen messzire vezetnek. Amikor Nagy Nándor először dolgozott a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színházban, még aligha gondolta, hogy a következő évadban már a társulat tagjaként lépi át a teátrum küszöbét. A Gyere haza, Mikkamakka! című előadás hozta el az első közös munkát. A produkció alapjául az a Négyszögletű Kerek Erdő-adaptáció szolgált, amelyet még 2013-ban, Szabó Máté rendezésében mutattak be Miskolcon. Annak az előadásnak a zeneszerzője Nagy Nándor volt. „Már azt hittem, hogy végleg ott marad a számítógépemen az egész anyag, és akkor egyszer csak hívtak, hogy ezt az előadást választották Kecskeméten. Nagyon örültem neki. Így kerültem először Kecskemétre, miközben még a Miskolci Nemzeti Színházban dolgoztam” – idézi fel a kezdeteket. A Gyere haza, Mikkamakka! sikere után azonban újabb felkérés találta meg Kecskemétről, ami végül olyan fordulóponttá vált, amelyre maga sem számított.

Huszonöt év után új útra lépett
Nagy Nándor 25 éven át dolgozott Miskolcon. Gyönyörű feladatok találták meg, közel húsz előadás zenéje született meg a kezei között, de a kecskeméti felkérés olyan lehetőséget kínált, amelyre nem akart nemet mondani. „A Marimama című előadáshoz zongoristát keresett a teátrum Járai Máté mellé. Nagyon rövid idő alatt el kellett döntenem, hogy vállalom-e a feladatot. Azt gondoltam, ha huszonöt év után ilyen lehetőség adódik, akkor meg kell próbálnom.”
Így búcsút vett a miskolci társulattól, miközben még nem láthatta pontosan, hogyan alakul majd a kecskeméti folytatás. A Marimama próbafolyamata idején még a régi, miskolci otthonából járt a hírös városba, olykor hajnalban indulva, késő este hazaérve. Fárasztó időszak volt, de a munkára ma is örömmel emlékszik. „Csodálatos, felszabadult érzésekkel teli időszak, és nagy egymásra találás volt az egész” – fogalmaz.

Amikor a zene a színpadon kel életre
Az idei évadtól Nándor már társulati tagként dolgozik Kecskeméten, mint zenei munkatárs és korrepetitor, de a Micimackó zeneszerzőként is újabb lehetőséget hozott számára. A miskolci előadás zenéjét is ő álmodta meg, a kecskeméti változat pedig most új dalokkal gazdagodott. „Nem akartam túlhangszerelni a Százholdas Pagonyt. Olyan zenei közeget képzeltem el, amely természetesen illeszkedik a meséhez, a szereplőkhöz és a történet sajátos hangulatához. Egy klasszikusabb musicalvilágban gondolkodtam, ugyanis számomra ez a fajta zene és hangszerelés sokkal inkább összhangban van az erdő világával.”

A zeneszerzésben ugyanakkor a rugalmasság legalább olyan fontos, mint az eredeti elképzelés. Nándor szerint az egyik legnehezebb feladat éppen az, hogy az ember megtanulja elengedni a saját szerzeményét, amikor a színpadi helyzet mást kíván. „Amikor otthon, a magányodban megírod a zenét, könnyű ragaszkodni hozzá. De aztán jön valaki, és azt mondja, hogy ez nagyon szép, nagyon jó, csak ide valami más kellene. Ezt nekem is meg kellett tanulnom. Az előadást kell szolgálnia a zenének, nem pedig fordítva.”
Ez a szemlélet a következő kecskeméti feladata, az Anconai szerelmesek esetében is meghatározó. A darabhoz kapcsolódó hangszerelés története jóval korábban, 2006-ban kezdődött Miskolcon, ahol Nándor először készített nagyobb léptékű kamaraszínházi hangszerelést a produkcióhoz. „Azóta többször átdolgoztam az anyagot, és a mostani változat is újabb közös munkával formálódott. A zenei világ a színpadi jelenetekhez igazodva bővült, a dalok mellett a színpadi zenéknek is fontos szerep jut.”

Egy élet a zene körül
Nándor útja nem egy előre eltervezett színházi karrier története. Miskolc környékéről, Gesztely mellől indult, és annak ellenére, hogy a zene már fiatalon fontos szerepet játszott az életében, a színházi pálya inkább lehetőségként érkezett, amit aztán megragadott. „Nem volt ez egy nagy, előre elhatározott döntés. Egyszerűen jött egy lehetőség és éltem vele, végül a színház az életem része lett. Tizenkilenc éves korom óta ebben a világban létezem.”
A zene iránti érdeklődése már kamaszkorában megmutatkozott. Művészeti középiskolába járt, és közben igyekezett minden lehetőséget megragadni, ami közelebb vihette a zenéhez. „Volt olyan, hogy a hajnali buszon vittem magammal a szintetizátort, hogy délután a stúdióban zenélhessek. Előfordult, hogy egy-egy óráról is kimentettek, mert valakinek szüksége volt rám a zenei munkához, én pedig persze örültem, hogy ezzel foglalkozhatok. De nem csupán a zene, hanem a versírás is érdekelt. Saját szerzői estem is volt Miskolcon Így akartuk mind címmel, amelynek szövegeit én írtam.”

Jazz és klasszikus zongora szakon, illetve zenekar- és kórusvezetés szakirányon végzett. A színdarabok zenéje mellett számos több szimfonikus mű és zongoradarab fűződik már a nevéhez. Nándor készítette Kocsis Tibor és Vígh Arnold Egy életen át című szerzeményének szimfonikus zenekari átiratát, amit 2024-ben A Dal döntőjében hallhatott a közönség. Ugyanebben az évben a Versünnep Fesztivál fődíját nyerte el Szajkó Anitával Radnóti Miklós Bájoló című versének megzenésítésével és előadásával.
Miskolc, Kecskemét, Debrecen – és egy saját zenekar
A kecskeméti társulati tagsággal új fejezet kezdődött az életében, de a szakmai útja továbbra is több városhoz köti. Debrecenben fúvószenekari karmesteri mesterszakon tanul. Közben a saját zenekara, a miskolci Swing projekt is fontos helyet foglal el az életében. Az együttes Kántor Bogival, egy kivételes hangú énekessel alakult meg. „Ebben a formációban a jazz, a swing és a mai könnyűzene találkozik. Bogi angolul, franciául, spanyolul és kínaiul is énekel, ettől pedig egészen különleges lesz az egész. Szeretem, amikor egy ismert dal új köntöst kap, és kiderül róla valami, amit addig talán nem is hallottunk meg benne.”
A több városhoz kötődő élet azonban egyelőre azt is jelenti, hogy az otthon fogalma átalakulóban van számára. „Mindenhol vannak olyan szálak, amelyek fontosak nekem. Miskolchoz huszonöt év köt, Kecskeméten most egy új időszak kezdődött, Debrecenben pedig tanulok. Az biztos, hogy a váltás újfajta szabadságot adott. Hosszú idő után kerültem ki abból a közegből, amelyet szinte második otthonomnak tekintettem, és most új szemmel nézek a munkámra, a kapcsolataimra és saját szerepemre is.”

Azt pedig, hogy honnan indult, időnként egészen váratlan pillanatok idézik fel benne. Amikor például nyáron hazalátogatott a szülőfalujába, meglátta egy buszmegállóban az Erkel Színház Anconai szerelmesek turnéjának plakátját, rajta Járai Mátéval. „Ott álltam, ahol gyerekkoromban mindig felszálltam a buszra, amikor iskolába mentem. Most pedig ott volt a plakát, egy olyan előadásé, amelynek a létrejöttében én is részt vettem. Elküldtem Máténak a képet, és azt írtam neki: innen indult minden. Nagyon különös, csodálatos érzés volt.”
Talán ez a pillanat foglalja össze leginkább Nagy Nándor történetét. A hajnalban szintetizátort cipelő fiúból zeneszerző, korrepetitor és karmesteri tanulmányokat folytató muzsikus lett, aki ma már több város és többféle zenei világ között teremti meg a saját útját. Kecskeméten pedig már nem vendégművészként érkezik a próbákra: társulati tagként dolgozik azon, hogy a zene ne csupán megszólaljon a színpadon, hanem a történet szerves részévé váljon.





