A Hotel Sunset idősotthonba, vagy ahogy hirdeti magát, egy „szépkorúak számára fenntartott rekreációs központba”, frissen végzett, elhivatott gyógypedagóguslány érkezik. A zárt közösség kezdetben bizalmatlanul fogadja, később egyesek mégis bízni kezdenek a modern, élményterápiás módszerekben. Talán az a bizonyos „arany alkony” nemcsak a kudarcos múlt hibáin való kérődzés lehet, hanem valami több annál? Lehet jövő a jövőtlenségben, létezhet belső kiteljesedés? A fiatal gyógypedagógusnak persze nincs könnyű dolga, mert a valóságban nem úgy működnek a dolgok, mint ahogy az egyetemen tanítják.

Kovács Lehel rendező az olvasópróbán elmondta, a produkció megszületésének gondolata elsősorban a társulatról való gondoskodásból fakadt. „Az évad tervezésekor egy olyan lehetőséget kerestünk, amelyben az idősebb művészeink is igazán fontos, személyre szabott szerepeket kaphatnak. Így született meg az ötlet, hogy Tasnádi István írjon egy darabot a társulatunknak.”
A rendező a darab előkészítése során arra törekedett, hogy minél jobban megismerje a társulat tagjait. A színművészekkel egyórás videóinterjúkat készített, hogy személyes történeteikből számos valós élmény is bekerülhessen az előadásba. Egy-egy különös helyzet vagy aprónak tűnő konfliktus mögött valódi tapasztalatok húzódnak meg. Kovács Lehel kiemelte, a próbafolyamat során a színművészek személyisége és történetei még tovább gazdagítják majd a darabot.

A Tasnádi Istvánra jellemző abszurd, fanyar humor ezúttal is meghatározó eleme az előadásnak. „Különösen nagyra értékelem a szerző dialógusainak pontosságát, azt a színpadi rafinériát, amellyel a párbeszédek egy-egy poén felé épülnek. Ugyanakkor az is fontos számomra, hogy a nevetés mögött valódi emberi érzések szólaljanak meg” – fogalmazott az előadás rendezője.
Egy különös tér az emlékek és a valóság határán
A látványvilág kialakításakor Kovács Lehel Molnár Anna díszlettervezővel egy olyan teret álmodott meg, amely egyszerre idézi fel egy közintézmény, egy kórház és egy idősek otthona hangulatát, mégsem köthető egyetlen konkrét helyszínhez. „A csempézett felületek, a műanyag székek és a visszafogott berendezés egy sajátos, kissé elemelt világot teremtenek. A jelenetek ugyanabban a térben játszódnak, a különböző helyszíneket elsősorban a fények választják majd el egymástól”- emelte ki Molnár Anna.

A díszlet rózsaszínes, púderszínű árnyalatai különös kontrasztot alkotnak a történet mögött húzódó valósággal. Molnár Anna szerint ez a kissé cukormázas látványvilág is a történet egyik fontos motívumára reflektál: az intézményvezető igyekszik pozitívan láttatni a helyet és az ott zajló életet. A térben helyet kap egy makett is, ami egykori pompájában mutatja meg a kastélyt, vagyis azt az épületet, melyben a Hotel Sunset működik.
A jelmezek megtervezésekor Pirityi Emese arra törekedett, hogy a szereplők öltözéke természetesen illeszkedjen az idősotthon lakóinak mindennapjaihoz. A szereplők kényelmes viseletben jelennek meg: van, aki tréningruhában érzi jól magát, más inkább az utcai öltözékét részesíti előnyben. A ruhák a karakterek személyiségéről és szokásairól is sokat elárulnak majd. Egy alkalom azonban különleges kivételt jelent: a farsang. Erre az időre a lakók maguk készítenek jelmezeket, amelyeknek éppen a házilag megalkotott, játékos jellegük adja a báját.

Az élet alkonyán is érdemes fölfelé nézni
A rendező elképzelése szerint a darab zenei rétege nem csupán a jelenetek közötti váltásokat szolgálja majd, hanem az időskor egyik nehezen megfogható tapasztalatát is érzékelteti: azt a bizonytalanságot, amikor az ember elveszíti a térben és az időben való tájékozódás biztonságát. Egy pillanatra nem tudja, hol van, mikor történik mindaz, amit átél, vagy éppen hirtelen nem jut eszébe egy ismerős név.
A Hotel Sunset lakóinak története egyszerre lehet mulatságos és fájdalmasan ismerős. A komikus végjáték arra emlékeztet, hogy a múlt hibáin való rágódás helyett talán még az élet alkonyán is érdemes fölfelé nézni, és észrevenni mindazt, ami szép. A kecskeméti társulat új bemutatója a humor eszközeivel közelít ehhez a gondolathoz, miközben arra is keresi a választ, hogy vajon lehet-e jövő ott, ahol első pillantásra már minden lezárulni látszik.

Henriette, a „grófnő” szerepében Sára Bernadette lép színpadra. Az intézményvezető Dr. Konrád szerepében Hegedűs Zoltánt, Hegyesiné Iringó főnővérként Magyar Évát láthatja a közönség. Füredi Zsarátnokot, a pszichopedagógust Antóci Dorottya, Özv. Weissné, Blanche-t Danyi Judit, lányát, Magdát pedig Csapó Virág alakítja. Tóni bát Sirkó László, Geri bát Körtvélyessy Zsolt, Kós Mulcsot Fazakas Géza, a nyugalmazott Kurdi századost Pál Attila, Ambrust, az ápolót pedig Konfár Erik kelti életre.

Az előadás dramaturgja Szabó Borbála. A zenét Monori András szerezte, zenei munkatárs Nagy Nándor. A mozgásért Szigethy Norbert felel, a súgó Ba Éva, az ügyelő Csitári Tamás, a rendezőasszisztens pedig Kovács Olga.
A Hotel Sunset bemutatója december 11-én lesz a Ruszt József Stúdiószínházban.


































