Magányos fiatalok, akik körül gyors ütemben zajlik az élet – róluk szól a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem hallgatóinak előadása. A darab nem csupán a közönség körében aratott sikert, hanem a zsűri is a SZÍN-TÁR fesztivál legjobbjának ítélte a Disconnected című produkciót.
Pintér Janka, a színészosztály hallgatója elárulta, mielőtt a vizsgaelőadás megszületett volna, nagyon sok filmet megnéztek. Először mindenki megmutathatott egy filmjelenetet, ami valamiért meghatározó volt számára, és amit szívesen látott volna viszont színpadon is.
„Meglepő módon mindenki olyan jelenetet hozott, amiben egy nagyon hétköznapi szituáció szélsőséges emberi helyzeteket eredményezett. Ez mozgatta meg a fantáziánkat. Végül egy cseh film helyzeteiből és karaktereiből indultunk ki. A csehek kultúrája nagyon hasonló a miénkhez, a humoruk is közel áll hozzánk. A traumáik – az, ahogyan náluk is eltűnőben van az egyén kapcsolódása a társadalomhoz, a művészethez és egymáshoz – a mi traumáink is. Megtapasztaltuk, hogy egy film érzékenysége és világa sokat tud segíteni egy előadás színpadra állításában: sok a kapaszkodó, de a nyelvezetet, a formát mégis nekünk kell kitalálnunk. Aztán persze bele kell írni magunkat is: a saját személyiségünket, és azt, amit mi szeretnénk üzenni az előadással az általános mondanivalón túl.”
A darab próbafolyamata is óriási élmény volt a fiatalok számára, hiszen a téma és az általuk létrehozott forma is megengedte, hogy valóban beleírják magukat a történetbe. Sokat improvizáltak, és rengeteg saját ötlettel érkeztek a próbákra.
„Az osztályvezetőnk, Gecse Ramóna feladata volt – természetesen a nagyszerű színészvezetés mellett – megszűrni ezeket az ötleteket, és segíteni színpadra hangolni a filmes formát, amely tele van gyors váltásokkal és rövid snittekkel. A sok ajánlat közül persze volt olyan is, amit félre kellett tenni: nekem például van egy dalom, ami végül nem került bele az előadásba, de a próbákon néha viccből még mindig előadom.”
A Disconnected persze sok kihívást tartogatott a színművész hallgatóknak. Az előadásnak ugyanis van egyfajta nyomasztó gyorsasága és egy rendkívül erős lüktetése.
„Ezt a tempót a generációnk diktálja, hiszen ezt teszi velünk a világ, amelyben élünk: gyorsít, gyorsít és gyorsít. És valljuk be, sok fiatalt ma éppen ezzel lehet bevonzani a színház világába. Színészként nagyon kemény feladat tartani ezt az iramot, de talán még nehezebb ebből a felgyorsult állapotból időnként megállni, és megragadni azokat az érzékeny, intim, mély pillanatokat, amelyeknek meg kell születniük. Most is kihívás számunkra, hogy merjünk hangosan kiabálni, aztán nagyon hirtelen teljesen elcsendesedni. Hinni kell benne, hogy ebbe a formába mindkettő belefér, és hogy igény is van rá.”
A darab már a premieren is óriási sikert aratott. Ráadásul ez volt a hallgatók számára az első olyan vizsga, amiben nem különálló jeleneteket adtak elő, hanem egy teljes történetet.
„Szokták mondani, hogy kifejezetten erős osztály vagyunk, és mi is éreztük, hogy valami különlegeset alkottunk. Persze rengeteget dolgoztunk rajta, és közben színészileg is sokat fejlődtünk, sőt ez azóta is tart. Volt, aki látta az első vizsgabemutatót és a kecskeméti előadást is, és azt mondta, hogy elképesztő, mennyit fejlődtünk mi is, meg a darab is!”
Az előadást nagyrészt Marosvásárhelyen láthatja a közönség, de egyszer már Budapesten is bemutatták, ahol szintén nagy sikert aratott a Disconnected. Fontos cél a hallgatók számára, hogy minél több helyre el tudják vinni ezt a darabot, éppen ezért nagyon örültek a lehetőségnek, hogy a SZÍN-TÁR Fesztiválon is bemutatkozhatnak.
„Ha nagyon őszinte akarok lenni, egy negyedéves színművész hallgatót már nem az egyetemi órák izgatnak a legjobban, hanem éppen ez: utazni, játszani, fesztiválozni, bemutatkozni. Nagyon kevés lehetőségünk van arra, hogy megnézzük a többi egyetem vizsgaelőadásait. Ez a fesztivál ennek is teret adott: jó volt egy kicsit belelátni, miket csinálnak, hogyan dolgoznak a többiek. Jó volt ismerkedni. Már önmagában az is emelte a hangulatunkat, hogy rengetegen jöttek megnézni minket, plusz székeket is be kellett tenni. Kijelenthetem: szuper közönségünk volt, és ez volt az egyik legjobb hangulatú előadásunk. Mi már aznap este azt éreztük, hogy nyertünk, hiszen egy felemelő előadásélménnyel gazdagodtunk.”
Az előadás után egy szakmai beszélgetés várt a fiatalokra, másnap pedig egy workshopon is részt vettek a marosvásárhelyi hallgatók. Pintér Janka szerint mindkettő nagyon hasznos volt.
„Az előadás utáni szakmai beszélgetés újdonság volt számunkra. Persze láttunk már ilyet korábban, tudtuk, hogyan zajlik, de magunkról még nem kellett beszélnünk szakmai zsűri előtt. Hasznos dolgokat jeleztek vissza nekünk, olyanokat, amelyek továbbgördítik a darab fejlődését, mert valóban dolgozunk rajta előadásról előadásra. A workshopot a Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadéves rendező szakos hallgatója, Szentgyörgyi Zselyke tartotta nekünk. Ez is újabb ismerkedési lehetőség volt: végre nem csak a ‘mieinkkel’ dolgozhattunk. Ilyenkor valóban kitágul a világ, még ha csak pár órára is.”
Pintér Janka szerint a SZÍN-TÁR legnagyobb haszna éppen abban a bemutatkozási lehetőségben rejlik, amit a fesztivál megteremtett számukra.
„Egy lelkes néző megállított a színház előtt. Azt mondta, ő mindenkinek adna díjat, mert ezen a fesztiválon úgyis mindenki a maga legjobb formáját nyújtja. Egyetértek ezzel. Itt már mindenki szinte színművész, karnyújtásnyira a diplomától. Ez az esemény lehetőség a megmutatkozásra, és a mi életünkben jelenleg ez a legfontosabb. Természetesen hatalmas visszajelzés, hogy elnyertük a legjobb előadás díját. Ez az egyetem hírnevét is emeli, és bizonyságot tesz arról, hogy kifejezetten erős képzésben veszünk részt, és tele vagyunk nyitottsággal, szorgalommal. Köszönjük ezt a lehetőséget!”
