A Made in Hungáriával berobbant a rock and roll a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színházba. Az előadás élő zenével, lüktető energiával és a szabadságvágy elemi erejével hódította meg a közönséget. Rickyt, a gátlásoktól mentes, vagány, Amerikából hazatért srácot a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója, Garamvári Ádám kelti életre.
A történet már az óvodában elindult
Ádám még csupán óvodás volt, amikor a teátrum varázsa magával ragadta. Az első színházi élmény, amibe beleszeretett, a Radnóti Miklós Színház előadása volt, méghozzá az Anconai szerelmesek Valló Péter rendezésében. „Videókazettán megkaptam a szüleimtől, és akkor azt megállás nélkül néztem, de úgy, hogy tönkrement a szalag. Ötéves voltam, amikor elvittek az előadásra, és tátott szájjal néztem, hogy mi történik a színpadon, egy hang sem jött ki a számon.” Bár akkor még azt sem tudta Ádám, mit jelent színésznek lenni, talán már ott eldőlt, hogy mi lesz a hivatása.
Középiskolásként a Kölcsey Ferenc Gimnáziumba járt, majd a Földessy Margit Színjáték Dráma Stúdiójának növendéke lett. „Nagyjából 14-15 éves lehettem, amikor már tudtam, hogy színházzal szeretnék foglalkozni. A középiskola után jelentkeztem a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, de elsőre nem vettek fel. A második évben azonban sikerült, Funtek Frigyes és Quintus Konrád prózai színész osztályába kerültem.”
Egy örökség, amiről későn derül ki, hogy létezik
A történetben van egy szinte sorsszerű fordulat is. Méghozzá a nagypapa, akiről csak később derült ki, hogy valaha kétszer is jelentkezett a Színművészetire. „Mind a kétszer a harmadik rostáig jutott, de végül nem vették fel. Tizennégy éves voltam, amikor ő elment, és valahogy éppen abban az időszakban kristályosodott ki bennem, hogy színész szeretnék lenni” – árulta el Ádám, akivel mintha a nagypapa egykor félbemaradt története folytatódna.
Ádámot bölcsész édesanyja és jogász édesapja is támogatta a színészi pálya felé vezető úton. „Mindig ott voltak mögöttem, minden gimnáziumi és stúdiós előadást megnéztek. Az irodájuk fala tele van plakátolva az előadásaink anyagaival. Nagyon büszkék rám, és tudom, hogy mindig számíthatok rájuk. A testvéremet is ugyanígy támogatják, aki alkalmazott⁹ zeneszerzőnek készül, és most előkészítőre jár Bécsbe. Érdekes egyébként, hogy ő előbb tudott énekelni, mint beszélni.”
Az út a kecskeméti színpadra
Ebben az évadban a Színház- és Filmművészeti Egyetem öt negyedéves hallgatója, Varga Szabolcs, Lajcsik Domonkos, Horváth Gábriel, Veress György Levente és Garamvári Ádám tölti a gyakorlatát a kecskeméti teátrumban. Ádám nagyon örült a lehetőségnek. „Felhívott Kovács Lehel, a színház igazgatóhelyettese és művészeti vezetője, hogy szeretne felkérni a Made in Hungáriában Csipu szerepére. Boldogan mondtam igent, hiszen olyan színművészek játszanak Kecskeméten, akikre fölnézek. Apukámmal együtt pedig nagyon szeretjük a Hungária dalait, és ráadásul Angyalföldön lakom, úgyhogy jól ismerem azt a környéket, amiről Fenyő Miklós énekelt. Nagyon vártam az olvasópróbát, ami egy meglepetéssel indult, időközben ugyanis módosították a szereposztást, amiről én nem tudtam. Kiosztották a szövegkönyveket, és amikor azt fellapoztam, láttam, hogy Ricky: Garamvári Ádám. Pontosan fel tudom idézni azt a pillanatot: gombóc lett a torkomban, levert a víz, három értelmes mondatot sem tudtam kimondani. Vártam, hogy szólnak, tévedés történt, de azóta sem szóltak” – idézi fel nevetve a pillanatot Ádám.
Így jött a mély víz, amiben negyedéves egyetemistaként kellett helytállnia. Ehhez nagyon sok segítséget kapott a rendezőtől, Juronics Tamástól és a kecskeméti társulattól is. „Reméltem, hogy megállom a helyemet, de végig azt éreztem, hogy mindenki támogat. Nagyon sok segítséget kaptam a rendezőtől, a koreográfusoktól, a színművészektől és a táncművészektől is, úgyhogy egy nagyon jó élmény volt a próbafolyamat.”
Ricky, a gátlásoktól mentes, Amerikából hazatért jampi
Ricky, akit Ádám alakít, egy igazán vagány, bátor fiatal, az Amerikából éppen hazatérő, ifjú Fenyő Miklós. „Ricky azt csinál, amit akar. A hatalom képébe vágja, hogy viva rock and roll, vállon veregeti Bigali elvtársat, hogy megvédje az apja becsületét. Mindenkinek van veszítenivalója, de Ricky ennek ellenére is kiáll az igazáért. Nagyon bátor, és leginkább ezt akartam a színpadon megjeleníteni, és magamban is megtalálni. Az egyik legnagyobb kihívás az volt, hogy ráérezzek a rock and roll egyedi stílusára majd az, hogy tanuljam meg elengedni magam, játsszak örömből, és szülessen meg az igazi rock and roll. Alapvetően egy koncepciózusabb ember vagyok, úgy érzem, hogyha az ember fölállít határokat, akkor abban szabadon tud mozogni. Ricky azonban nem ilyen. Vannak ugyan korlátai, de felállítja és ledönti az összeset. Ez a fajta szabadság az, ami engem nagyon-nagyon foglalkoztat ebben a szerepben.”
A barátság még szorosabbá vált
A próbafolyamat során az egyetemi csapat még jobban összekovácsolódott, mint eddig. „Idáig is számíthattunk egymásra, de most, egy idegen városban, egy új színházban egy erős szövetség alakult ki közöttünk. Sokszor együtt tanultuk a szöveget, hallgattuk a dalokat. Szerintem még a színpadon is látszik, hogy jóban vagyunk egymással, jól működünk csapatként.”
Persze amellett, hogy Kecskeméten játszanak, az egyetemi kötelezettségeiket is teljesíteniük kell. „Sokszor a vonaton tanulunk szöveget, amikor csak lehet, igyekszünk pihenni, tehát esténként ritkábban van kimaradás. Jövőre pedig el kell készíteni a szakdolgozatunkat is.”
Ádám elárulta, úgy érzi, egy igazán befogadó közösségre lelt Kecskeméten, ahol hosszabb távon is el tudná képzelni a jövőjét. „A nagyszínpad varázsa és az állva tapsoló, velünk együtt éneklő közönség rendkívüli élmény számomra. Közvetlenség és vidámság hatja át az egész produkciót, amit szerintem a nézők is éreznek.”
