Nagy Sándor és Neil Simon vígjátékának kapcsolata nem most kezdődött, sőt a darabhoz fűződő legelső rendezői élménye szinte filmbe illő mélyvíz volt. Évekkel ezelőtt színészként kérték fel a darab egyik szerepére a Veres 1 Színházban, ám a próbafolyamat során a rendezővel kialakult szakmai nézeteltérések miatt a produkció válságba került. Mindössze tíz nappal a premier előtt a színház vezetése megvált az akkori rendezőtől, és a feladatot váratlanul Nagy Sándornak adták át.
„Az első felvonás még úgy-ahogy állt a lábán, de a második sehol sem volt” – emlékszik vissza a kezdetekre. „Egy hét alatt kellett elkészíteni a második felvonást, és ahhoz hozzáigazítani az első stílusát is. Utólag azt gondolom, erre a helyzetre azért volt szükségem az élettől, hogy ne legyen időm azon gondolkodni, hogy megy-e ez nekem, vagy van-e egyáltalán dolgom a rendezéssel.”
Bár a rendkívüli körülmények ellenére a próbafolyamat sikerrel zárult, a történet nem volt teljesen előzmény nélküli. Szirtes Tamás, a Madách Színház igazgatója már évekkel korábban meglátott valamit Nagy Sándorban, ami miatt úgy gondolta, érdemes lenne rendezőként is kipróbálnia magát.
„Harmincegy-néhány éves lehettem, amikor Szirtes Tamás azt mondta nekem, szerinte vannak bennem ilyen ‘rendezői bogyók’, és megkérdezte, nem akarok-e valamit megrendezni a stúdiószínpadon. Akkor még gyomorgörcsöm lett a gondolattól, és mondtam is neki, hogy ezt inkább engedjük el. Aztán a sors úgy hozta, hogy évekkel később mégis belecsöppentem. Úgy gondolom, hogy a színházban és az életben is minden feladat akkor érkezik meg, amikor annak itt az ideje.”
Tükör a mának, avagy hova tűnik a térerő?
Míg a korábbi előadásnál megörökölt díszlettel és jelmezekkel kellett dolgoznia, Kecskeméten most az alapoktól kezdve építhette fel a produkciót Rákay Tamás díszlettervezővel és Kovács Yvette Alida jelmeztervezővel karöltve. „Nagyon jó triót alkotunk, rendkívül konstruktív és elfogadó volt mindenki. Egyikünk sem ragaszkodott vaskalaposan semmihez, ha valakinek eszébe jutott egy jó ötlet, nyugodtan bedobhatta. Így közösen álmodhattuk meg a teljes látványvilágot.”
A darab mai korba helyezése komoly dramaturgiai kihívás elé állította az alkotókat, hiszen az eredeti, 80-as években íródott műben minden bonyodalom a vonalas telefonok körül forog. „Két opció jutott eszembe. Az egyik az volt, hogy a szereplők leadják a telefonjaikat, de mivel nincs személyzet a házban, ez nem volt életszerű. Ezért a másik utat választottuk: New York alpolgármestere a város szélén lakik, ahol se térerő, se mobilnet nincs, a házat ellátó wifi hálózat jelszavát pedig csak a tulajdonos tudja, aki viszont nem elérhető. Így bár a mobilok elő-előkerülnek, a néző elfogadja a játékszabályt: marad a vonalas telefon.”
Ez a mai közeg pedig még inkább kiemeli a mű társadalomkritikus élét. Ebben a felső tízezerhez tartozó elitben, ha baj van, nem egymás mentése a cél, hanem a saját irhájuk és státuszuk védelme. Hamar kiderül, mennyit érnek a barátságok és a kapcsolatok. Ez ad a komédiának – a helyzetkomikumon túl – egy fontos, mélyebb réteget.
A precíz ritmus, a „második rendező” és a próbatermi örömjáték
Amikor a vígjáték sikerének titkáról kérdeztük, a rendező egy szemléletes zenei hasonlattal élve mutatott rá a műfaj pontosságára. „Jó színészek kellenek hozzá, jó ritmusérzékkel. A vígjáték olyan, mint egy jó kotta. Ha jól van összerakva, az olyan, mintha a függöny felgördülésekor valaki kinyitná a partitúrát, megadná a kezdő ritmust, a színészek pedig felvennék a hangszereiket. Mindenki ugyanabból a kottából játszik, csak más-más hangszeren.”
Nagy Sándor elárulta rendezőként most a nézői reakciókat várja a legjobban, hiszen ez nagyon sokat jelent egy vígjáték esetében. „Azt szokták mondani, hogy a második rendező maga a néző, aki a nevetésekkel adja meg az előadás igazi lüktetését. Éppen ezért nagyon fontos a közönség reakciója, hogy pontosan lássuk, mi az a poén, ami ül, és mi az, ami esetleg máshogy csapódik le, mint gondoltuk.”
Bár elismeri, hogy szívesen játszana ezúttal is a színpadon a társulattal, a rendezői székben ülve most a legfőbb célja a biztonságos és felszabadult alkotói légkör megteremtése volt. „Mivel általában odafönt szoktam állni a színpadon, pontosan tudom, mire van szüksége egy színésznek. Nem a görcsölésben, hanem a jókedvű, vidám játékban hiszek, abban, ahogyan a gyerekek játszanak a játszótéren. Azt gondolom, nekem az a dolgom, hogy minden segítséget megadjak nekik ahhoz, hogy a lehető legjobban érezzék magukat.”
A pletyka nem foglalkoztatja, de egy Ázsia Expressz esetleg jöhet
Nagy Sándor arra a kérdésre, hogy miként viszonyul a darab központi témájához, a pletykához és a felszínes szerepléshez, határozott választ adott. „Engem a színház érdekel, a nézők és a szerepeim. Nem érdekel a felszínes celebvilág, a bulvár-sztorik vagy a pletykák. Régebben még vállaltam TV-műsorokat, de ma már sajnálom az időt és az energiát az ilyesmire. Egyetlen kivétel van: Járai Máténak megígértem, hogy ha hívnak minket az Ázsia Expresszbe, vele elmegyek! De ezen kívül engem a jó beszélgetések, a tartalmas interjúk és a valódi színházi munka éltet.”
A kecskeméti közönség október 3-tól láthatja Neil Simon Pletyka című bohózatát a Kelemen László Kamaraszínházban, ahol az egyre gyorsabban csapódó ajtók és a szaporodó hazugságok mögött garantáltan kiderül, milyen az, amikor a vígjátéki gépezet a legmagasabb fordulatszámon pörög.
Chris Gormant Kovács Panka, férjét, Ken Gormant Orth Péter alakítja. Claire Ganz szerepében Märcz Fruzsina, Lenny Ganzként Járai Máté lép színpadra. Ernie Cusack szerepét Gazdag Tibor, Cookie Cusacket Jankovics Anna játssza, míg Glenn Cooper szerepében Lakatos Máté, Cassie Cooperként pedig Venczli Zóra látható. A két rendőr őrmestert Fazakas Géza és Patyi Szilvia alakítja.
