Egy-egy színházi este után a néző hazavisz egy dallamot, egy emlékezetes jelenetet vagy egy szívbemarkoló mondatot. A Marimama után talán ennél is többet: egy történetet a szeretet utáni vágyakozásról és a sebezhetőségről. Járai Máté estjének premierje 2025 decemberében volt a Ruszt József Stúdiószínház színpadán, és már a kezdetektől különleges helyet foglalt el a repertoárban.
A színművész legendás nagymamájához, a Nemzet Színésznőjéhez, Törőcsik Marihoz fűződő emlékei adják a történet egyik legfontosabb rétegét, de a családi emlékkönyv lapjain feltűnik Járai Máté édesanyja, édesapja, a nagypapa, Maár Gyula, és mindazok, akik alakították a színművész személyiségét. Az őszinte vallomás hol felszabadító nevetést, hol könnyeket csal a nézők szemébe. A humor mögött fokozatosan feltárul egy szeretetre és elfogadásra vágyó gyermek története.
Egy hatéves álomból ötven előadás
Járai Máté hosszú éveken át dédelgette az önálló est gondolatát. Az álom megvalósulásához végül a megfelelő pillanat és a nyitott alkotótársak találkozása kellett. Amikor a színművész Cseke Péter igazgatónak és Szente Vajk főrendezőnek beszélt az elképzeléséről, zöld utat kapott a terv. A személyes történetekből Gyulay Eszter dramaturg formált olyan szövegkönyvet, amely megőrizte Máté hangját, humorát és vallomásainak őszinteségét.
„Ez az egész est arról szól, hogy egy gyerek, aki arra vágyik, hogy szeressék, egyszer csak elérkezik oda, hogy úgy érzi, tényleg szeretik” – fogalmazott Járai Máté a bemutató után. A színművész akkor arról is beszélt, mennyire hálás azért, hogy a kecskeméti társulat olyan közösséggé vált számára, amelyben biztonságban érezheti magát, ahol ezt a különösen személyes oldalát is megmutathatja.
Amikor a rendezés bizalmi kapcsolat
Egy ennyire személyes előadás létrehozása egészen másfajta rendezői figyelmet kíván, mint egy hagyományos szerep felépítése. Itt nem egy kitalált figurát kellett megformálni, hanem egy valódi ember életének érzékeny fejezeteit kellett színpadra vinni úgy, hogy a vallomás őszintesége és intimitása megmaradjon.
Cseke Péter és Kovács Lehel közösen jegyzik a rendezést. Munkájukban a hagyományos rendezői irányítás mellett a bizalom, az empátia és a megfelelő pillanatban elhangzó pontos mondatok kaptak kiemelt szerepet. „Inkább barátok voltunk, segítők, pozitív alkotótársak, nem klasszikus értelemben vett rendezők. Ebben az esetben ugyanis nem egy szerepet kellett felépíteni, hanem egy élet bizonyos epizódjait kellett színpadra álmodni úgy, hogy közben a megszólaló biztonságban érezze magát” – idézte fel Cseke Péter a közös munkát.
Járai Máté elmondta, Cseke Péter „szeretettel teli apaként”, Kovács Lehel pedig „jó barátként” volt jelen mellette a próbákon. Az volt a feladatuk, hogy segítsék a színművészt a történetek megfelelő ritmusának, hangsúlyainak és érzelmi ívének megtalálásában.
Kovács Lehel számára is ez a bizalmi közeg jelentette a közös munka egyik legfontosabb alapját. „A Marimama különleges lehetőség arra, hogy a színház kilépjen a megszokott keretek közül, és egy másik, intimebb színárnyalatot mutasson meg. Nem akartuk túlszínezni vagy idegen irányba vinni az anyagot, arra törekedtünk, hogy a néző a humoros, extravagáns színész mellett az esendő, szeretetre vágyó embert is megismerhesse.”
A Marimama rendezése Cseke Péter és Kovács Lehel közös munkája volt, mégis – ahogy mindketten fogalmaztak – nem két irány, hanem egyetlen, közös gondolkodás formálta az előadást. Kovács Lehel szerint a kiindulópont kulcsfontosságú volt: „Nem improvizatív vallomással, hanem irodalmi minőségű szöveggel dolgozhattunk. Gyulay Eszter és Járai Máté ezt az emlékfolyamot nagyon pontosan megszűrték. Egy kész, erős szöveg állt előttünk.”
Cseke Péter hozzátette: „Már az olvasópróbán éreztük, hogy sikeres előadás születhet ebből. A Marimama nem a harsány szórakoztatásra épít, hanem az esendő, szeretetéhes gyermeki én feltárására, arra a mélységre, amelyből a darab különleges ereje fakad.”
Egy zongora, amely végigkíséri a történetet
A Marimama bensőséges világának meghatározó része az élő zene. A zongorán Nagy Nándor kíséri Járai Mátét. Az előadás zenei gerincét Selmeczi György és Maár Gyula szerzeményei adják, de olyan ismert dalok is felcsendülnek, mint a Legyen a Horváth-kertben, Budán vagy a Gyere, te nímand. Az előadás zenei tanácsadója Károly Kati volt. A zene nem pusztán kíséret: hangulatot teremt, emlékeket idéz, és finoman kapcsolja össze a történet különböző rétegeit.
A Marimama Nagy Nándor életében is fordulópontot hozott. Huszonöt év miskolci színházi munka után a kecskeméti felkérés komoly döntés elé állította: az addigi szakmai otthonát elengedte ezért a lehetőségért. Végül a Marimama nemcsak egy új előadást, hanem egy új fejezetet is jelentett számára. „Nagy egymásra találás volt. Nagyon örülök, hogy ebben az előadásban dolgozhatok. Már az első próbákon éreztem, hogy egy hullámhosszon vagyunk Mátéval” – idézte fel a közös munka kezdetét.
Ötven este, megannyi személyes találkozás
A Marimama látványvilágát Molnár Anna álmodta meg, akit Maár Gyula festményei inspiráltak. A színpad így egyfajta metaforikus gyerekszobává válik: olyan közeggé, amely egyszerre idézi fel a múltat, a családi otthon hangulatát és az emlékek különös, olykor félelmetes, mégis otthonos világát.
A produkció ereje éppen ebben a sokféleségben rejlik. A közönség nevethet a történetek humorán, elcsendesedhet a fájdalmasabb pillanatokban, és közben egy olyan emberhez kerülhet közelebb, akiről úgy érezte, már jól ismeri a színpadról.
Az ötvenedik előadás alkalmából a teátrum alkotócsapata egy olyan produkció sikerét ünnepli, amelynek középpontjában nem a látványos fordulatok, hanem az emberi kapcsolatok, az emlékezés és az őszinteség állnak. A nézők töretlen érdeklődése pedig azt mutatja, hogy ezek a történetek újra és újra képesek megszólítani a közönséget.
A Marimama Járai Máté régi álmából született. Mára ötven előadás emléke, nevetése és meghatottsága kapcsolódik hozzá, és minden újabb este lehetőséget ad arra, hogy a színművész ismét kinyissa emlékkönyvét, és megossza lapjait azokkal, akik kíváncsiak rá.
