A Száz karácsony a bemutató óta estéről estére óriási sikert arat Kecskeméten. A történet kerete az ünnep, melynek visszatérő elemei közt Szabó Borbála nem csupán saját családja történetéről mesél. A dráma egy teljes évszázadot ölel fel a magyar történelem lenyomataival együtt. 1923-tól 2023-ig vezet végig bennünket, miközben a szereplők életén keresztül felvillannak a huszadik század sorsfordító eseményei: a második világháború, az ’56-os forradalom, a rendszerváltás.
A mű eredetileg Budapest egyesítésének 150. évfordulójára kiírt drámapályázatra született, bekerült a legjobb nyolc közé, és helyet kapott az évfordulóra megjelent antológiában. Szabó Borbála elküldte a szöveget Cseke Péternek, a kecskeméti teátrum direktorának, akinek annyira megtetszett a történet, hogy nem volt kérdés: ebből előadásnak kell születnie a hírös város teátrumában.
A színészek beköltöztek a szerző által épített házba
Miközben újra és újra felkerül az asztalra a titkos recept szerint készült töltött káposzta, és előkerül a jófajta kisüsti, egy család története pereg le előttünk. Egy családé, ami akár a sajátunk is lehetne, és egyszerre szívmelengető, feszültségekkel és titkokkal teli. A darab szerzője szerint a dráma személyessége inkább formai kérdés, mint vallomás. Bár a Koncz család története az ő családi emlékeiből sarjad, az írás pillanatában már eltávolodik a valóságtól. „Amikor írunk valamit, ugyanannyira személyessé válik, mint a saját történetünk, és közben a sajátunk valamilyen módon eltávolodik. Magunkban vájkálunk, de ez a szakma. Egy család történetét akartam megírni, de ez bármilyen család lehetett volna. A formát ebben tudtam a legjobban megmutatni.”
Szabó Borbála számára az írás nem terápia, inkább pontos, szinte „sebészi” munka: befelé fordulás, amelyből végül univerzális történet születik. „A színészek beköltöztek egy házba, amit én építettem. Nem átírták, nem újraértelmezték, hanem élettel töltötték meg. Azt láttam, hogy a színészek magukénak érzik, és ez nekem nagyon jólesett.”
Ebben kulcsszerepe volt a rendezőnek, Kovács Lehelnek is. „Ennek az előadásnak a megszületése az a ritka pillanat volt, amikor a színházi alkotók gondolkodása találkozik. A drámaíró feldobja a labdát, a rendező pedig lecsapja. Ez a játék itt működött, nagyon jó megoldásokat talált Lehel arra, amit én megírtam.”
Fontos inspiráció volt az időkeret
A darab szerkezetének felépítéséhez Szabó Borbála egy régi inspirációhoz nyúlt vissza: Thornton Wilder egyik időkezelési kísérletéhez, amely már egyetemista korában mély nyomot hagyott benne. A karácsonyi vacsora, mint időkeret egyszerre konkrét és metaforikus: az ünnep, amelyben minden ismétlődik, miközben minden elmúlik.
„Ezt a formát már nagyon régóta ki akartam próbálni. Azt is meghatároztam, hogy melyik szereplő kiként szülessen újjá, vagyis ezt nem bíztam a rendezőre. Lehel ezt egyáltalán nem bírálta fölül, amit elé tettem, azt rejtvényként fogadta. Minden családban megvannak ezek az összefüggések, hogy milyen terheket, elvárásokat, traumatikus dolgokat hordozunk. Nem véletlenszerű, hogy kit érzékelek magamban, hogy milyen szálak vezettek hozzám, úgyhogy nagyon örültem neki, hogy ezeket Lehel meghagyta.”
A történet különlegessége az is, hogy a szerző tudatosan játszik a valóság és fikció határával. A családnevek egy része valódi, mások elmozdulnak, mintha prizma törné meg az emlékezetet. „Nem hiszek abban, hogy meg lehet írni a valóságot. A dráma így nem dokumentum, hanem emlékezés: egy történet arról, hogyan változnak az emlékeink, miközben újra és újra elmeséljük őket. A színészek is saját élményeikkel töltik meg, a nézők pedig a saját családi emlékeikkel.”
Újabb kecskeméti szál és új kötet
Szabó Borbála ebben az évadban még egy darab kapcsán kötődik szoros szálakkal a kecskeméti teátrumhoz. A Teljesen idegenek című előadás dramaturgja volt, amit Cseke Péter direktor rendezésében láthat a közönség a Kelemen László Kamaraszínházban. Paolo Genovese világsikert aratott filmjének színpadi adaptációja számára is egy izgalmas munka volt.
Az idei év egy új kötetet is hozott, ugyanis megjelent legújabb regénye, a Házasságlabirintus. Erről a könyvről ősszel egy könyvbemutatón árul majd el számos érdekességet Szabó Borbála a kecskeméti közönségnek. „Ezt a regényt az interneten kezdtem publikálni, egy házassági válságról szól. A történet elején lebukik a férj, hogy szeretője van. Az olvasók szavazhatták meg, hogy merre menjen tovább a történet, mint régen a lapozgatós, interaktív, kaland-játék-kockázat könyvekben. Az volt benne az érdekes, hogy nagyon gyakran másképpen döntöttem volna, hogy merre kanyarodjon a folytatás, mint amire szavaztak. Ebből született meg a regény, amiben szintén lehet választani, hogy a főhős helyében az olvasó hogyan döntene.”
